Gyermekvédelmi halálkufárok

Nyitókép: MTI/Illyés Tibor

„A politikai generációváltás elhozta Magyarországra is a »zöldeket«, akik forradalmi családpolitikával álltak elő: nem kell jogszabályozás, vagy infrastrukturális háttér, ha nincs családod. Minek vállalna egy magyar család egy bolygógyilkos, két lábon járó, üvöltve síró karbonlábnyomot, ha egyszer éppen elég gyerek születik a harmadik világbéli országokban. Családi közösség? Vérség? Ugyan már, avítt eszmék! Darab- darab, majd importálunk teljesen idegen kultúrájú embereket, akiknek a szocializációjuk alapját a kultúránk eltörlése jelenti. Ebben mondjuk hasonlítanak a sötétzöld politikusokra. Mi baj lehet ebből? Rá lehet ülni a szőnyeg alá söpört demográfiai válságra, miközben a homokba dugjuk a fejünket azon problémák elől, amelyek a harmadik világban a népesedési krízis mellékzöngéjeként valóban megtekeri a föld klímaváltozását.

Végezetül a halálkufárok, az átcsomagolt szélkommunisták azok, akik a leghangosabban követelik a gyermekvédelmet. A bőnyi iskolában két kisgyerek között történt késelés után minden jóérzésű embernek az jutna eszébe, hogy jókívánságokkal halmozza el az áldozatot, legfeljebb feltegye a kérdést, miképpen került egy 12 éves gyerekhez az iskolába egy kés. Donáth Anna azonban ehelyett megpróbált politikai tőkét csinálni egy megkéselt gyermekből.

[...]

És hogy mi a közös ebben a sok baloldali szereplőben? Hogy amikor ott a lehetőség, hogy nulla munkával, alapvető emberi gerincességből egy igent nyomjanak az Országgyűlésben. Csak jönnek az egyrészt-másrésztek, a pedofilok mosdatása, a gyermekgyilkosságok relativizálása. Majd az egésznek a csúcsán a megfejtés, hogy valójában a gyermekvédelem kirekesztő, mert olyan kisebbségeket bánt, mint a pedofilok. Hát nem teljesen világos?”